[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Maggie letette a kutyáját a helybeli állathotelben, aztán kihajtott a Friday Harbor-i
révhez. Bár választhatta volna a repülQt is, amely fél óra alatt egyenesen
Bellinghambe vitte volna, Q jobb szeretett hajózni. Élvezte nézegetni a tengerparti
házakat, a szigetek partvidékét, az idQnként felbukkanó delfineket és
oroszlánfókákat. Az árapálycsatornák szélét gyakran csapatostul lepték el a
táplálkozó kárókatonák, mintha valaki borsszóróból hintette volna be a vizet fekete
pettyekkel.
Mivel megbeszélték, hogy az anacortesi révnél várja az egyik nQvére, és a családjával
töltött idQ alatt úgysem lesz szüksége autóra, Maggie csak személyjegyet váltott a
kompra. A régimódi Steel Electric komphajó közel ezer utast és nyolcvanöt
gépkocsit is befogadhatott, utazósebessége pedig elérte a tizenhárom csomót.
Maggie a sporttáskájával a kezében a fQfedélzet zárt részére ment, majd végigsétált a
panorámaablakok mentén húzódó széles padsor mellett. Péntek reggel lévén zsúfolt
volt a komp: a legtöbb utas Seattle-be tartott üzleti találkozóra vagy hétvégi
kikapcsolódásra. Végül talált két szembeállított padot, amelyek közül csak az
egyiken ült egy férfi khaki nadrágban és tengerészkék pólóingben, újságjába
temetkezve. Mellette a pádon néhány félrerakott újságlap he-vert.
- Bocsánat, szabad ez a... - kezdte Maggie, de elakadt a hangja, ahogy a férfi
felnézett rá.
MielQtt bármi mást felfogott volna, a nagy, zöldeskék szemét vette észre. Forró
lökést érzett, mintha akkumulátorbikázó kábelt kötöttek volna a szívére.
Mark Nolan volt az... simára borotváltan, kiöltözötten, tompítatlan férfiasságában
szexisen. A szemébe nézett, félretette az újságját és felállt. A régimódi udvariasság e
megnyilvánulása csak még jobban zavarba hozta Maggie-t.
- Maggie! Seattle-be utazik?
- Bellinghambe - felelt Maggie, átkozva magát az elfúló hangjáért. -
Családlátogatásra.
- Üljön csak le - mutatott Mark a magáéval szemközti padra.
- Én csak... - Maggie megrázta a fejét és gyorsan körültekintett. - Nem akarok
tolakodó lenni.
- Semmi gond.
- Köszönöm, de... nem szeretném eljátszani magával a repülQs izét.
- RepülQs izét? - húzta fel sötét szemöldökét a másik.
- Igen, mint amikor a repülQn valami idegen mellett ülök, és néha az a vége, hogy
akár férfi, akár nQ az illetQ, olyanokat mondok el neki, amiket a legjobb
barátaimnak sem ismernék be. És mégsem kell soha megbánnom, mert úgysem
találkozom vele többé.
- Ez nem repülQ.
- De közlekedési eszköz.
Mark Nolan csak állt ott és bámult le rá, de a szeme lefegyverzQ csillogása elárulta,
hogy jól mulat rajta.
- Nem tart olyan sokáig a kompút. Mégis mennyit kotyoghat ki magáról azalatt?
- Az egész életemet.
Erre Mark elmosolyodott, nehézkesen, mintha spórolna szqkös mosolykészletével.
- Kockáztassuk meg. Üljön le ide, Maggie.
Ez inkább parancsnak hangzott, mint invitálásnak, Maggie mégis
engedelmeskedett. A padlóra tette az utazótáskáját és leült a férfival szembeni
padra. Amikor fölegyenesedett, észrevette, hogy a másik tekintete fürgén,
tárgyilagosan végigtapogatja. Maggie szqk farmert, fehér trikót és rövid, fekete
kabátkát viselt.
- Máshogy néz ki - jegyezte meg Mark.
- A hajam miatt - magyarázta Maggie, és elfogódottan húzkodni kezdte hosszú,
egyenes fürtjeit. - Ha a családomhoz megyek, elQtte egyenesre vasalom, különben a
bátyáim gúnyolódnak, ráncigálják... én vagyok az egyetlen göndör a családban.
Csak azt remélem, esQ nem jön. Mert ha egyszer víz éri... - Maggie robbanást
utánzott a kezével.
- Nekem így is, úgy is tetszik - közölte Mark olyan komoly Qszinteséggel, hogy
Maggie bár-milyen kacérkodásnál ezerszer megnyerQbbnek találta ezt a bókot.
- Köszönöm. Holly hogy van?
- Még mindig beszél. Egyre többet - felelt a férfi, majd rövid szünetet tartott. - A
minap meg sem tudtam köszönni magának. Amit Hollyért tett, az...
- Ó, semmiség. Mármint hogy én igazából nem is csináltam semmit.
- Nekünk nagyon sokat jelentett - nézett mélyen a szemébe Mark. - Mit csinálnak a
hétvégén a családjával?
- Csak úgy elleszünk. FQzünk, eszünk, iszunk... van a szüleimnek egy nagy, régi
házuk Edgemoorban, meg vagy egymillió unokájuk. Nyolcán vagyunk testvérek.
- És maga a legfiatalabb.
- Második legfiatalabb - mondta Maggie zavartan nevetve. - De elég jó tipp volt.
Miért gondolta?
- Mert nyitott az emberekre. Sokat mosolyog.
- Na és maga hogy áll? LegidQsebb? KözépsQ?
- LegidQsebb.
Maggie nyíltan szemügyre vette.
- Ezek szerint szereti maga írni a szabályokat, megbízható... de néha mindent
jobban akar tudni.
- Általában nekem van igazam - ismerte be szerényen a férfi.
Maggie halkan elnevette magát.
- És miért nyitott játékboltot a szigeten? - kérdezte Mark.
- Valahogy természetszerq folytatásnak tqnt. AzelQtt gyerekbútorokat festettem. Úgy
ismerkedtem meg a férjemmel. P félkész bútorokat gyártott, én meg néha tQle
vásároltam. Pici asztalokat, székeket, ágykereteket... Miután összeházasodtunk, egy
idQre felhagytam a festéssel az Q... tudja, a rák miatt. Aztán amikor újra dolgozni
kezdtem, szerettem volna valami mást csinálni. Valami szórakoztatót.
Amikor észrevette, hogy Mark megint kérdezni készül valamit - talán Eddie-rQl -,
gyorsan megelQzte egy saját kérdéssel.
- És maga mit csinál?
- KávépörkölQ vállalkozásom van.
- Háziipari, vagy valami...
- Van két üzlettársam, és egy üzemem a Friday Harborban. Egy nagy, ipari
pörkölQvel dolgozunk, amin óránként úgy ötven kiló megy át. Van vagy fél tucat
pörkölési profilunk, amiknek a termékét saját márkával áruljuk, aztán csinálunk
néhány egyedi pörkölést kávé házaknak a szigeten, meg Seattle-ben és
Lynnwoodban is... meg spéciéi egy bellinghami étteremnek is.
- Tényleg? Melyik az?
- Egy vegetáriánus étterem, a Garden Variety.
- Imádom azt a helyet! De kávét sose ittam náluk.
- Miért nem?
- Pár éve leszoktam róla, mert olvastam valami cikkben, hogy nem tesz jót.
- Márpedig kész életelixír - méltatlankodott Mark. - Tele van antioxidánsokkal és
fitokemikáliákkal. Segít bizonyos rákfajták megelQzésében. Na és tudta, hogy a kávé
szó egy arab kifejezésbQl származik, ami azt jelenti, hogy  a bab bora ?
- Ezt nem tudtam - mosolyodott el Maggie. - De annyi szent, hogy maga komolyan
veszi a kávét.
- Reggelente - felelt a férfi - úgy rohanok a pörkölQbe, mint háború után a katona az
elveszett szerelméhez.
Maggie elvigyorodott, és arra gondolt, milyen remek hangja van ennek a fickónak:
halk, de átható.
- Mikor kezdett kávézni?
- Gimnáziumban. Vizsgára készültem. Azért ittam az elsQ csészével, mert
gondoltam, majd segít ébren maradni.
- És mit szeret benne a legjobban? Az ízét? A koffeint?
- Szeretem a napot újsággal és egy csésze Jamaica Blue Mountainnal kezdeni.
Szeretek elkortyolni egy csészével délután, és közben zsörtölQdni, hogy milyen
pocsékul baseballozik a seattle-i Mariners csapat, vagy mennyire elbénázta a [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • moje-waterloo.xlx.pl
  •